A csernobili földön már csak a mariska segített

Wattmester

A fukusimai atomkatasztrófa után beszélgettem egy kvantumfizikus ismerősömmel arról, hogy hogyan tudják semlegesíteni azt a rengeteg radioaktív anyagot, amely szétáradt a környezetben. Állítólag feltalált valamit, amit ki is küldött a japánoknak, de a válaszról nem tudok még semmit. Már csak e miatt is, nagy érdeklődéssel olvastam az alábbi cikket.

Fotó: Fotó: Clive Shirley (1995) / Greenpeace

1989-ben, három évvel az atomerőmű katasztrófája után a szovjet kormány meghívására a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértői csapata érkezett Csernobilba, felmérni, mennyi szennyeződés maradt a környéken a talajban és az élővilágban. Bár a baleset után az erőmű 30 kilométeres körzetét kiürítették és lezárták, a kutatók azt találták, hogy a radioaktív szennyeződés ennél nagyobb területet érintett: még az egykori reaktortól 100 kilométerre is mérhető volt a talajban a radioaktív izotópok, a cézium, a stroncium, a plutónium jelenléte. Ez pedig elég nagy baj, hiszen a földből ezek a veszélyes anyagok belekerülnek a talajvízbe, a növényekbe, az egész táplálékláncba, és ennek a végén az emberi fogyasztásra szánt ételekbe is.

A szakértők tanácsára egyrészt nagyobbra húzták a kört Csernobil körül, ahol tilos növénytermesztéssel, vagy állatok tartásával foglalkozni, másrészt bevetettek egy friss, amerikai fejlesztésű csodafegyvert a talaj méregtelenítésére: a fitoremediációt. A módszert a Rutgers egyetem kutatói fejlesztették ki, akik észrevették, hogy egyes növények nagyon hatékonyan szívják fel a talajból a szennyezőanyagokat, és aztán azokat a gyökérzetükben tárolják, nem jut el a termésükig, vagy a leveleikig, ahonnan aztán a táplálékláncba kerülne.

Nagy sikereket értek el például egy génmanipulált napraforgófajjal, amit egy Csernobil közeli, erősen szennyezett vizű tóra felhúzott szivacs stégre ültettek, és a növény gyökereiben 12 nap múlva a vízben mért koncentráció 8000-szeresét figyelték meg céziumból, és a 2000-szeresét stronciumból. A legnagyobb csernobili sikersztorit  azonban egy jó pár évvel később, 1998-ban bevetett növény hozta, a

Cannabis sativa

Elterjedtebb neván a vadkender, kannabisz, marihuána, vagy egyszerűen fű. A növény több szempontból is tökéletesnek bizonyult a feladatra, gyorsan nőtt, a gyökerei akár 2-3 méterre is lenyúltak a talajba, és elképesztő hatékonysággal szívták fel a radioaktív szennyeződéseket és nehézfémeket. Utólag pedig a kendert bioüzemanyag gyártásához lehetett felhasználni.

Természetesen az atomkatasztrófa szennyeződéseinek megtisztításához nem azokat a gondosan kitenyésztett fajtákat használták, amikből a világszerte népszerű, és egyre több helyen legalizált rekreációs drogot készítik, hanem az úgynevezett ipari kendert, amiben a THC (a drog elsődleges hatóanyaga) tartalom alacsony, viszont a pszichoaktív vegyület hatását gátló kannabionid, a CBD koncentrációja magas. Ettől függetlenül egy csomó országban ez a kenderfajta is illegális, például Japánban, ahol éppen emiatt nem használhatják a fukusimai atomkatasztrófa után a csernobili recept nyomán a radioaktív szennyeződés ellen.

(Félreértések elkerülése végett, a szakportálok által agyondicsért Csernobil fantázianevű fűfajtának ehhez a történethez semmi köze.)

Forrás: index.hu

Címkék: ATOM, ERŐMŰVEK, HÍREK
http://wattmester.blogstar.hu/./pages/wattmester/contents/blog/39562/pics/lead_800x600.jpg
ATOM,ERŐMŰVEK,HÍREK
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?